Szia Kedves,
Szeretném, ha tudnád, hogy mennyire hálás vagyok neked. Ha tudnád, hogy milyen sokat vártam rád, és mennyire boldoggá tesz az, hogy mellettem vagy.
Nem volt mindig egyszerű, tudom, de te mégis, minden nehézség ellenére kitartottál mellettem, támogattál, támaszt adtál, és ha szükséges volt, azt is megmondtad, hogy hülye vagyok. Szeretettel védsz, de hagyod, hogy úgy csináljam a dolgokat, ahogy én tartom őket jónak.
Sosem gondoltam, hogy valaha fogok tudni így szeretni, vagy hogy valaki engedni fogja, hogy ennyire szeressem, de te megengedted, nem menekültél el, nem ijedtél meg. Tudod te, hogy ez mennyit jelentett nekem akkor és most is? Mindennél többet. Szeretném, ha tudnád, hogy mennyire jó vagy, és mennyire szeretlek.
Szeretem, ahogy csókot nyomsz a homlokomra, amikor hazaérsz Bazsival az edzésről. Szeretem, hogy nem kötelességből vagy vele, hanem szeretetből. Szeretem az illatod, az érintésed, az ölelésed. Na az ölelésed, azt nagyon szeretem. Amikor a karjaidba zársz, a világ egyetlen biztonságos helyén érzem magam, ott, ahol soha, semmi rossz nem történhet. Régóta vágytam rá, hogy engedjem magamnak a teljes átadást, de egyedül te voltál képes arra, hogy kivárd a teljes, feltétel nélküli bizalmamat. Ez nem érdem kérdése, ez valami teljesen más.
Amikor megismertelek, nem tudtam, hogy hosszú távra fog-e szólni, vagy futó kaland lesz-e belőlünk. Azt tudtam, hogy passzolunk. Az első pillanattól tudtam, hogy veled egy kicsit más lesz minden. Hogy ennyire más lesz, azt sosem gondoltam volna.
Fantasztikus vagy. De komolyan. Úgy élvezed az életet, ahogyan én, és ezt az egész világnak nevezett kusza dolgot körülöttünk érted, és nekem is segítesz megérteni. Talán az emberekhez kicsit én értek jobban, de a világ, a világ nekem nagy falat. De neked nem, és miattad én is biztonságosabban, okosabban mozgok benne. Olyan sokat tanulok tőled, észre sem veszed. Amikor mesélsz a történelemről, a gazdaságról, akármiről – néha kilépek és felülről nézlek, és azt látom, hogy a műveltséged határtalan. Márpedig a határtalan, az nekem nagyon vonzó.
Tudod mit szeretek még nagyon? A humorod. A humorod, az isteni. A legváratlanabb helyzetekben is meg tudsz mosolyogtatni. Olyankor, amikor épp eldurranna az agyam Bazsi szemtelensége, fegyelmezetlensége miatt, a feszültség tetőfokon, te jössz, mondasz valami vicceset, és mindenki nevet. Egy pillanat alatt tudsz a feszültségből vidámságot varázsolni. Tudod mekkora kincs ez? Nem tudod. Jóval több vagy annál, mint aminek tartod magad.
Mille e tre – ennyi mindent tudnék felsorolni, amiért a legjobb dolog vagy Bazsi után, ami veled történt. A számok évről évre nőnek, és én évről évre egyre jobban, mélyebben szeretlek.
Ölellek,
Truth. No dare. 